Marcel PROUST: Az eltűnt idő nyomában I-III.
Ezen a címen ismertté vált mű hét sorozatból áll, ezt a hét részt
három kötet tartalmazza. Az első hőse Swann, egy gazdag, művelt
nagypolgár, aki hosszas habozás után feleségül veszi Odatte de Crécyt,
egy félvilági kurtizánt, s akiben Proust, a Narrátor mintáját
láthatjuk. A második rész főképp Proust és nagyanyja balbec-i
nyaralásáról szól, az ottani társaságról, az ott nyaraló süldő
lányokról, köztük a titokzatos Albertine-ről. A harmadik rész a
Guermantes hercegi házaspár nagyvilági életét festi. A negyedik rész
különösen a szereplők szexuális tévelygéseit elemzi, központjában
Charlus báróval. Az ötödik és a hatodik a Narrátor Albertine iránt
való szerelmét ábrázolja, a fiatal lány titokzatos magánéletét, majd
eltűnését. Az utolsó rész - az egész befejezése, amikor a Narrátor
több évi távollét után egy estélyen találkozik a regény szereplőivel,
akiket az évek, az Idő maszkjában csak nehezen lehet felismerni, s
ezzel kapcsolatban magát az Időt és főleg regényelméletét magyarázza.
A regény első olvasásra nem hasonlít regényhez általában. Nincsen
tulajdonképpen cselekménye. Nincsenek szilárd típusok; hősei folyton
változnak, helyzetük, hangulatuk, másokkal való kapcsolatuk szerint.
Állandó típusjellemek helyett folytonos változások, pillanatképek, az
idő örök jelenléte és pusztító hatása és vele szemben az emlékezés:
például a teába mártott sütemény az egész gyermekkort felidézi. Minden
kis részt összefognak a külső és belső összefüggések. A mű szépségei
még azok a metaforazuhatagok, melyek a különböző művészeteket
egymáshoz egészen közel hozzák, hogy egymást megvilágítva a művészi
alkotás rejtelmeibe vezessék az olvasót.
Nehéz, erőfeszítést igénylő, de páratlanul gazdag olvasmány.
(Legeza Ilona)
|