GÁLL István: Az öreg
A regény főhőse régi, szervezett bányász, azok közül való, akik
mindent alárendelnek a szent célnak, a szocializmus győzelmének.
Türelmetlenül, keményen szólt bele a világ folyásába, bízott önmaga
ítéletében. Kétszer rántotta el a fegyver ravaszát bírói ítélkezés
helyett: egyszer 19-ben, másodszor 45-ben. Mindkétszer a pártot hozta
zavarba, lejáratta önmagát, s ezért a győztes forradalomban mellőzött
maradt.
A történet kezdetén nyugdíjas, egy mindentől távol álló
szivattyúház őre. Hangtalan pontossággal végzi dolgát, s töpreng a
régi időkön, rágja magát. Egy napon fiatal, bányában megrokkant
segéderőt kap, amolyan nyegle, félig huligán fickót. Küzdelem indul:
az öreg meg akarja nyerni a fiút az általa elképzelt értékesebb
életnek, célt akar adni neki. De mikor kiderül, hogy a szivattyút,
melyet oly tisztelettel szolgál, már rég használaton kívül helyezték,
összeomlik. A fiú gúnyos hahotája, mint tőr döfi le: belehal a
vereségbe.
Az öreg már megjelenése idején is feltűnést, megérdemelt sikert
keltett. Korábbi művei felől nézve nemcsak magasabbrendű művészi
formája, realista stílobjektivitása, drámai szerkesztésmódja tűnik
fel, hanem az is, hogy mi mindenről kellett a művészi tökély érdekében
az írónak lemondania; így például a gazdagabb környezetábrázolásról
(Az öreg szinte kamaradarab), az esszészerű-intellektuális, értelmező
betétekről stb. Mindazonáltal drámai, szép, jól jellemző nyelv, sok
pergő dialógus jellemzi a könyvet. A regény szerkezete áttekinthető,
szépen ökonomikusan épített, a jellemrajzok hitelesek.
- A munkásirodalom jól megírt darabja.
(Legeza Ilona)
|