SÁNTA Ferenc: Isten a szekéren
Sánta Ferenc novellaírói életművének lassan klasszikus rangra
emelkedő alkotásait (összesen huszonegy elbeszélését) tartalmazza a
kötet. A novellák négy csoportra bonthatók. Egy részük lírai életkép
az erdélyi gyermekkorról. Más részük népmesei fogantatású, humoros
vagy balladás-szomorú história. A harmadik csoportot a közelmúlt
magyar falujával és a szövetkezés kérdésével foglalkozó elbeszélések,
végül a negyediket történeti parabolák adják. A legnagyobb hatású
írások kétségtelenül az első és a negyedik témakörből kerülnek ki.
Nehéz eldönteni, hogy az erdélyi prózaírói hagyományokhoz kötődő
híres, pályakezdő Sokan voltunk, ez a japános végzettörténet, a
Móricz-előzményt is őrző Kicsi madár, még inkább a Tündérvilág s a
későbbi, nehéz utat választó író gyerekelődjének végtelen rokonszenves
alakját rajzoló és jelleméről valló Téli virágzás a sikerültebb, vagy
a példázatos novellák, a döbbenetes és általános érvényű Nácik, a
Veder meg az értelem mindent legyőző erejét hirdető Halálnak
halála.
Mind a népmesei történetek (például Isten a szekéren; Bíró Juli), mind
az ötvenes évek második felének riporteri pontossággal megírt drámai
helyzetképei (Hold, Föld, csillag), mind a néhol egyhén
szürrealizmusba hajló elbeszélések (például Sárga virág, kék virág)
egyformán az alkotó makacs igazságkereséséről és igényességéről
tesznek tanúbizonyságot.
Legeza Ilona
|