GULÁCSY Irén: Fekete vőlegények
A regény a Mohács körüli időket idézi fel. Mátyás halála után a
főnemesség fékeveszett önkényeskedése és kapzsisága rohamosan élte föl
mindazt az erőtartalékot, amit Mátyás felhalmozott: belső békét, külső
tekintélyt, törvényt és becsületet. A trónon a beteges, tehetetlen
"Dobzse" László (II. Ulászló) ült, s a korona megszerzéséért a
Habsburgok és a mérhetetlen ambicióval megáldott Zápolyai János,
szepes grófja versengett.
Ebben a cseppfolyós helyzetben magasztosul hőssé a két "fekete
vőlegény", Tomory Pál kalocsai érsek, a mohácsi csatavesztett sereg
vezére, illetve Czibak Imre váradi püspök és temesi ispán, aki a
Mohács utáni zavaros időkben próbál rendet teremteni. Mindketten
történelmi személyiségek, s mindkettőjük élete összefonódik, hogy
végül tragikusan végződjék. Az írónő az ő sorsukon keresztül mutatja
be a 16. század Magyarországát, Mohács nemzedékét. Megismerjük a
nemzeti király mellett kardoskodó középnemesség életvitelét, a nép
hihetetlen nyomorát, amely a Dózsa-felkelésbe torkollik; bekukkantunk
a királyi udvarba, amely szegényesen tengeti napjait a beteg Ulászló
és a gyermek-, majd kamaszkirály II. Lajos alatt. Megjárjuk a Zápolyák
szepesi fellegvárát, ahol nagyravágyó terveket szőnek a tűzön-vízen át
trónra törő ivadékok, ott vagyunk a Mohácsi csatamezőn, és tanúi
lehetünk az ország három részre szakadásának, a teljes bomlás
kezdetének.
A történelmi kulisszák előtt eleven és hiteles emberi drámák
zajlanak: szerelmek és barátságok köttetnek és hullanak szét, a jó és
rossz emberi tulajdonságok összecsapásának leszünk tanúi.
A regényt a kalandosság, a sokszínű cselekményvezetés jellemzi.
Legeza Ilona
|