 
Az integráció kulcsszó minden fogyatékos ember számára az új évezred Magyarországán, akárcsak Európában vagy Észak-Amerikában. Az az általános törekvés, amely a sérült emberek mind teljesebb társadalmi integrációját szorgalmazza, első és meghatározó lépcsőfokként veszi figyelembe az oktatás hasonló kereteinek lehetőségét. A befogadó tanulói környezet még nem terhelt olyan társadalmi előítéletekkel, amelyek kirekesztenék a csoportjába-osztályába került fogyatékos kortársát. Az osztály, amelyben a fiatalok csoportja meghatározó éveket tölt el együtt, csak egyetlen mérce van, a felvételi feltételeknek való megfelelés. A hazai felvételi rendszerben meghatározó szerepe van a pályaválasztást megelőző orvosi vizsgálatnak. Azok a vak és gyengénlátó gyermekek, akik megfelelő tanulmányi eredménnyel végezték az általános iskolát, az esetek túlnyomó többségében az általuk megjelölt középiskolákba sikeresen felvételiztek. Az 1998/1999-es tanévben - a Szövetség adatai szerint - a középfokú iskolák nappali tagozatán országosan 136 vak és gyengénlátó fiatal folytatta tanulmányait. A megfelelő tanulmányi eredmény elérése azonban fokozott erőfeszítést követel a látássérült tanulótól és oktatójától egyaránt.
A középiskolákban tanuló diákok részére tanulmányaik folytatásához elengedhetetlenül fontosak a speciális taneszközök, és ezek közül is elsősorban a hangzó és pontírással készült tankönyvek. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének tagja lehet minden tizennegyedik életévét betöltött vak vagy súlyosan gyengénlátó fiatal. Minderre figyelemmel 1982-ben Szövetségünk szolgáltatásának bővítésével megkezdte a középiskolai tankönyvek hangos és Braille-adaptálását. A tankönyvek előállításához szükséges anyagi hátteret 1995-től a művelödésügyi tárca biztosította és biztosítja jelenleg is, elismerve azt, hogy e tevékenység alapvetően állami feladat. A látássérült diákok számára ma a számítógép használata általánosabbnak mondható, mint látó kortársaik körében, és a tanulásukhoz szükséges, fontos segédeszköznek tekinthetjük. Szövetségünk keretében több olyan alapítvány működik, amely számítástechnikai eszközök vásárlásához nyújt segítséget. Az alapítványtevők mindegyike felismerte, hogy a számítástechnika, a számítógép milyen nagy lehetőséget nyújt a vak emberek számára, mint a szabad és elérhető információk hordozója.
A felsőfokú oktatásban részt vevők száma 2010-ben - a Szövetség adatai alapján - 62 volt, közülük 55 fiatal tanult nappali tagozaton. Az egyetemi oktatásban részt vevők elsősorban joghallgatók és bölcsészek. A főiskolások többsége is a humán értelmiségi képzést választotta. Felsőfokú zenei tanulmányokat ketten folytattak.
A középiskolások körében említett számítástechnikai ismeretek
azt feltételeznék, hogy mind többen választották a vak és gyengénlátó
érettségizett fiatalok körében az ilyen irányú felsőfokú képzéseket. A
tehetséges számítógép-felhasználó diákokat a budapesti Neumann János
Számítástechnikai Szakközépiskolába veszik fel, és az érettségit követően
sokan munkát vállalnak. Tehetik ezt azért, mert gyakorlati ismereteik
megközelítik a felsőfokú képzésben végzettekét. Azok a fiatalok, akik
számítástechnikai ismereteiket magasabb szintre kívánták emelni, programozó
matematika szakra felvételiztek.
|
Az elmúlt öt évben - a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetsége adatait figyelembe véve - az állami speciális tanintézetekben
végzett vak és gyengénlátó általános iskolai tanulók száma, átlagosan évente
mintegy 60. A három oktatási intézmény, amely az adatokat szolgáltatta, a
budapesti Vakok Általános Iskolája, valamint a budapesti és a debreceni
Gyengénlátók Általános Iskolája. Ezek az iskolák több évtizedes
pályaválasztási tapasztalatokkal rendelkeznek, és megfelelő kapcsolatokat
építettek ki annak érdekében, hogy a végzős diákok továbbtanulása biztosított
legyen. Azok a vak és gyengénlátó gyermekek, akik ezekben a szegregált
iskolákban tanultak, komoly kihívás előtt állnak, amikor középiskolai
tanulmányaikat integráltan kezdik meg.